HTML

Marxista politikai gazdaságtan

Néhány egyszerű gondolat a marxizmus közgazdasági elméletéből

Friss topikok

Linkblog

Tőke, állam, adó avagy ki tartja el a munkanélkülieket?

2014.11.09. 20:50 nandras1951

Néhány dolgot kellene tisztázni.

1) Mi a tőkés termelési mód, mint termelési mód lényege?

2) Mi a tőkés állam lényege?

3) Mi az adózás lényege?

Az én válaszaim ezekre a kérdésekre.

1) A termelés – mint azt már többször kifejtettem – az emberek szükségleteinek sajátos, társadalmi módja, ahol az emberek nem egyszerűen alkalmazkodnak a természeti környezetükhöz, hanem azt tudatosan, társadalmi tapasztalatcserével, kommunikációval alkalmazzák, azaz a természeti környezetük szükségletkielégítésre alkalmatlan dolgait (nem csak tárgyait!) alkalmasakká alakítják át. Ez utóbbi – véleményem szerint az egyetlen céltudatos – tevékenységet(általában vett) munkának nevezzük.

A tőkés termelési módnak (mint más magántulajdonon alapuló termelési módnak sem) nem az a lényege, hogy egyes emberek ellenszolgáltatás nélkül elveszik más emberek munkájának termékét, hanem az, hogy a termelés fent jellemzett általános fogalmát sajátos (specifikus) módon valósítják meg. Alapja a piac, azaz a termékek árukénti – vagyis egyenértékként való – cseréje. E csere szükségszerűen kifejleszt egy sajátos dologiasult viszonyt az emberek között: a pénzt. Az általánossá váló piac (ahol minden szükségletet áruval, csere útján elégítenek ki) sajátosan kiélezi a munkamegosztást (ami lényegében azonos a magántulajdonnal). Sajátos osztályszerkezet jön létre, ahol az egyik osztály (a tőkés osztály) a pénz kizárólagos tulajdonosa, aki azért dobja újra meg újra a forgalomba ezt a pénzt, hogy az többlettel (értéktöbblettel) kerüljön vissza hozzá. Ez a “bűvészmutatvány”, a pénz átváltozása tőkévé. E “bűvészmutatvány” titka, hogy a tőkés osztállyal szemben áll egy másik osztály – azon emberek csoportja, akik nem rendelkeznek pénzzel (sem eredeti formában, sem pénzre váltható áru formájában), csak azzal a “tulajdonnal” rendelkeznek, hogy képesek a természet dolgait pénzre váltható áruvá átalakítani. Könnyű belátni, hogy ez a képesség speciális esete az (általában vett) munkavégző képességnek. Ám ezt a képességüket nem képesek kifejteni, mivel nem rendelkeznek pénzzel, amiből termelési eszközöket vásárolhatnának, azaz nem rendelkeznek tőkével. Mivel semmi másuk nincs, csak ez a képesség, azért csak úgy tudnak megélni, ha ezt a képességüket, a munkaerejüket áruba bocsátják. Ennek az árunak az értéke azon javak értékével egyenlő, amivel a munkaerő újratermelhető (reprodukálható). Ez az újratermelés (reprodukció) az egyed- és fajfenntartás sajátos tőkés termelési módra jellemző formája, amennyiben a munkaerő “tulajdonosa”, a proletár, a munkás nem csak saját személyét, de az utódlását biztosító családját is el kell, hogy tartsa munkaereje ellenértékéből, a munkabérből. A tőkének éppen ilyen munkaerőre van szüksége a “bűvészmutatvány” végrehajtásához. S bár természetesen igyekszik e munkaerő árát a legalacsonyabbra leszorítani, és ennek érdekében a legaljasabb trükköktől sem tartózkodik, fel kell tételeznünk, hogy a tőkés termelési mód zavartalan működése miatt a munkaerő “tulajdonos” nagyjából megkapja a társadalmilag-történelmileg meghatározott reprodukciójához szükséges bért. Amit azután maradéktalanul el is költ e reprodukcióra, visszaadva ezáltal a pénzt az eredeti tulajdonosának, a tőkének. Vagyis a munkásnak csak annyira van pénze, amennyire a kisgyereknek, akinek a szülei pénzt adva neki leküldik, hogy vegyen magának fagylaltot – mindenki számára világos, hogy a fagylaltot valójában nem a gyerek vette magának, hanem a szülei. Ugyanígy a munkásosztály a tőkés termelési viszonyok között nem maga reprodukálja magát, hanem a tőke reprodukálja őt. Az senkit ne tévesszen meg, hogy ehhez olyan termékeket használnak fel, amit a munkások termelnek – amikor ugyanis azokat termelték, a munkavégző képességük már nem az övéké volt, hanem a tőkéé, aki azt megvette. Éppen ez a tőkés termelési mód lényege. Ebből pedig az következik, hogy adót csak a pénz tulajdonosa, a tőke tud fizetni. Ha az állam a kifizetett bérek egy részét vonja el adóba (feltéve, hogy a befizetett adóból nem járul hozzá a munkásosztály reprodukciójához – hogy ezt a feltételezést megengedhetjük, azt később fogom megmutatni), akkor a tőkének a reprodukció költségei felett az elvont adót is ki kell fizetnie a bérben, tehát a munkások adófizetése a kisgyerekek fagylaltvásárlásához hasonlítható.

2) A tőkés állam a tőkés osztály hatalmi szervezete. Ennek keretében:

a) Az állam a tőkés társadalom fenntartására, védelmére szolgáló erőszakszervezet;

b) Az állam az össztőkés érdekek megjelenítője akár az egyes egyéni tőkékkel szemben is;

c) Az állam a társadalmi béke fenntartója, koordinátora, amely azokat a társadalmi helyzeteket próbálja (több-kevesebb sikerrel) kezelni, ahol a tőkés társadalom fő koordinátora, a piac kudarcot vallott (a piac monopolisztikus, oligopolisztikus korlátozása, a piaci tevékenységek externál hatásai, a közjavak termelése és finanszírozása).

Sajnos bizonyos, többé-kevésbé vulgáris marxista források csak az a) funkciót hangsúlyozzák, mig mások elfeledkezve az a) és b) funkciókról (illetve az utóbbit alaposan félreértve) az államot a c) funkció túlértékelésével fetisizálják (és például az államosítást eleve a tőke korlátozásaként, sőt egyenesen szocializmusként értékelik).

Természetesen elméletileg a tőkés állam vizsgálatánál a b) és c) funkcióktól el lehet vonatkoztatni (nem megfeledkezve arról, hogy ez a valóság durva leegyszerűsítése), mig az a) funkciótól elméletileg sem lehet elvonatkoztatni, mert az a tőkés állam lényege. Ha tehát – szigorúan elméleti alapon – elvonatkoztatunk a c) funkciótól, akkor valóban feltételezhetjük, hogy az adókból nem költenek a munkásosztály reprodukciójára – ahogyan azt fentebb tettem.

3) Az adó több funkciót tölt be a tőkés állam fentebb elkülönített a) b) és c) funkciójához kötötten.

a) az adó alapvető funkciója a tőkés állam működési költségeinek fedezése. Ez akkor is létezik, ha – elméletileg – eltekintünk a tőkés állam b) és c) funkcióitól.

b) az adónak van gazdaságpolitikai funkciója, ami kapcsolható a tőkés állam b) és c) funkcióihoz.

c) az adónak van szociálpolitikai funkciója, ami elsősorban a tőkés állam c) funkciójából következik.

Ha az adónak csak az a) funkciója lenne, akkor elméletileg az állam kiszámolhatná, hogy mennyi a fedezendő költsége (ezt a megbízója, a tőkés osztály árgus szemekkel ellenőrizné és minimizálná), majd megszámolná, hogy hány élő tagja van a társadalomnak és elosztva a kiszámított költségeit a társadalom tagjainak számával megkapná, hogy minden egyes embertől (a csecsemőktől az aggastyánokig) mekkora összeget kell beszednie. Ez elméletileg roppant egyszerű, gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ha figyelembe vesszük az adók összes funkcióját, akkor a kép még bonyolultabb.

Valójában az állam az adót a jövedelmekből vonja el.

a) Közvetlen adó: különböző technikákkal a jövedelmekkel valamilyen módon arányosan vonják el az adót (SZJA, nyereségadó stb.)

b) Közvetett adó: a jövedelem elköltésekor vonják el az adót (ÁFA, jövedéki adó, stb.)

c) Vagyonadó: a vagyonná felhalmozott jövedelem után vonják el az adót (gépjármű adó, ingatlan adó, értékpapír adó, stb.)

Az adónak vannak “álcázott” formái:

a) Adó az adó, ha az adófizető közvetlenül, személyesen semmilyen ellenszolgáltatást nem kap érte

b) Illeték az adó, ha formálisan az adófizető személyre szóló államigazgatási szolgáltatást kap érte (telekkönyvi bejegyzés, fellebbezés iktatása stb.) Természetesen a kapott szolgáltatás értéke/költsége általában köszönőviszonyban sincs a befizetendő illeték nagyságával.

c) Járulék az adó, ha az adófizető – bizonyos feltételek fennállása esetén – értékarányos szolgáltatást kap érte (egészségügyi járulék, nyugdíj-járulék stb.). Az orbáni Alaptörvény a járulékokat közönséges adókká degradálta, mivel nem garantálja állampolgári jogként a befizetett járulékok ellentételezését.

Mindez az adórendszert rendkívűl elbonyolítja, és ezért mikroszinten egyáltalán nem mindegy, hogy ki és mennyi adót fizet. Ám mindezek azok a “fák, amik eltakarják az erdőt”. Makroszinten ugyanis minden adót csak a pénz tulajdonosa, a tőkés osztály fizethet – ám ennek terhét a fogyasztók, mindenek előtt a munkásosztály, viselik, akikre a tőkés osztály az adókat az árakban áthárítja.

Tehát a munkások – bár ők termelik meg a fogyasztási javakat – a tőkés termelési módban a tőke eltartottjaiként szerepelnek (a “munkaadók-munkavállalók” hazug és mégis igaz – dialektika! – sablonja alapján).

De a tőke eltartottja – az adók révén – az állam is.

Így bárki adja közvetlenül a munkanélküli tartalékseregnek a megélhetéshez szükséges javakat (a tőke jótékonykodva, a dolgozó munkások szolidaritásból, az állam szociális segélyként) végső soron e tartaléksereget is a tőke tartja el.

Pontosan ezért nevezik ezt a termelési módot tőkés termelési módnak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://marxista-polgazd.blog.hu/api/trackback/id/tr496882019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása